V. A KÖZÖS TULAJDON MEGSZÜNTETÉSI MÓDOZATAINAK RÉSZLETSZABÁLYAI

V.1. A természetbeni megosztás

Ptk. 148. § (1) „A közös tulajdon tárgyait elsősorban természetben kell megosztani.”

A Ptk. sorrendiségét alapul véve a bíróságnak elsősorban az ingatlant természetben kell megosztania a felek között, amennyiben az alkalmas a megosztásra. A természetbeni megosztás a legigazságosabb módozat, ám az ingatlanok sajátosságaiból eredően ez gyakran kivitelezhetetlen. A természetbeni megosztás ugyanis a dolog fizikai és jogi megosztását jelenti, amely után az egyes részek a felek, mint volt tulajdonostársak kizárólagos tulajdonába kerülnek. Ingatlanok esetében főleg a fizikai megosztás jelent sok esetben problémát. A megosztás jelentheti azt is, hogy az ingatlan egy vagy több tulajdonos tulajdonába kerül: BH2004. 358.„A tulajdonostársak körülményeire és a megosztással kialakítható ingatlanok eltérő forgalmi értékére és használhatóságára tekintettel a természetben megosztható ingatlan is egy vagy több tulajdonostárs tulajdonába adható (1959. évi IV. törvény 148. §).”. Az eljáró bíróság csak kivételesen indokolt esetben térhet el a természetbeni megosztástól, h annak feltételei fennállnak (BH1991. 105.). 

A közös tulajdon természetbeni megosztásának akadályát képezi, ha:

1. a természetbeni megosztás nem lehetséges figyelemmel a dolog adottságaira, 

2. a megosztás jelentékeny értékcsökkenéssel járna, 

3. a megosztás gátolná a rendeltetésszerű használatot.

A természetbeni megosztás akkor sem alkalmazható, ha az előbbi akadályok egyike sem áll fenn, ám a megosztásnak jogi akadálya van. A jogi akadály ez esetben a megosztásra vonatkozó jogerős közigazgatási engedély és az ingatlan-nyilvántartási átvezetésre alkalmas vázrajz. Ezen okiratok beszerzéséről még az ítélethozatal előtt gondoskodni kell, mert e nélkül a bíróság nem tud döntést hozni a természetbeni megosztás alkalmazhatóságáról. Ha szükséges, akkor az engedély, vázrajz beszerzése érdekében az eljáró bíróság a pert a Pp. 152. § (1) bekezdése alapján felfüggeszti (1/2008. PK vélemény VIII. d) pont).

A fenti okiratok beszerzése azért is lényeges kérdés egy közös tulajdon megszüntetésére irányuló perben, mert ilyen engedély (illetve a vázrajz) hiányában az egyéb szempontok alapján megfelelőnek látszó megosztást sem lehet elrendelni, illetve csak ezen okiratok birtokában vizsgálhatja érdemben az eljáró bíróság a természetbeni megosztás alaposságát. Nem lehet azonban megelégedni azzal, hogy a közigazgatási hatóság a vázrajzra hozzájáruló nyilatkozatot vezet, vagy a bírósággal közli hozzájárulását, hanem olyan alakszerű határozatot kell kívánni, amelyet az érdekelt felek mindegyikének kézbesítettek, amely ellen tehát azok jogorvoslattal élhettek. A bíróság akkor jár el helyesen, ha - akár a felek által előterjesztett egy vagy több megosztási javaslattal, akár a bíróság előtti eljárásban kialakult megosztási móddal kapcsolatban - a feleket kötelezi arra, hogy a hatósági engedély megszerzése érdekében járjanak el, s ennek megtörténtéig a per tárgyalását felfüggeszti. Az engedély (és a vázrajz) beszerzésére azt a felet kell kötelezni, aki a természetbeni megosztást kéri (BH1997. 129. II. „A közös tulajdonban álló ingatlan természetbeni megosztásához szükséges közigazgatási engedély beszerzése az igénylő fél feladata (Ptk. 148. §, PK 10. sz.).”) Ugyanannál az ingatlannál több megosztási mód is szóba kerülhet, ezért több megosztási módra is keletkezhet közigazgatási engedély. Hogy anyagi jogszabályaink szerint melyik a legmegfelelőbb, azt a bíróságnak kell eldöntenie.

A természetbeni megosztáshoz a jogerős hatósági engedélyen túl a földhivatal által záradékolt vázrajz is szükséges, amelynek ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre alkalmasnak kell lennie. Erre a bíróságnak is kellő figyelemmel kell lennie, nehogy később az ingatlan-nyilvántartási érvényesítés akadályba ütközzék. Gondoskodni kell arról, hogy az ítéleti rendelkezés alapjául szolgált megosztási vázrajznak egy másolati példánya az iratoknál maradjon, mert különben az ítéleti döntés után, amikor a vázrajz a földhivatalhoz kerül, az iratok hiányosak maradnak.

A természetbeni megosztáshoz kapcsoló lényeges háttérjogszabályok a következők: az 1997. évi LXXVIII. törvény, különösen a telekalakításra vonatkozó szakaszok (23-24. §), a telekalakítási eljárás feltételeiről szóló 85/2000. (XI. 8.) FVM rendeletet, és az önálló telek alakítására vonatkozó külön szabályokra vonatkozó 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet.

Gyakorta merül fel az a probléma, hogy egy közös tulajdon megszüntetésére vonatkozó per elhúzódik és az esetlegesen már meglévő építésügyi hatósági engedély lejár, így újabb engedélyt kell kérni, illetve a vázrajz újrazáradékoltatása is szükségessé válik. 

Jogerős ítélet meghozatal esetén az eljáró bíróság az ítéletet az ítéleti rendelkezésnek megfelelő természetbeni megosztás bejegyzése érdekében a vázrajzzal együtt küldi meg az ingatlanügyi hatóság részére. Az eljáró bíróság a jogerős ítéletét hivatalból küldi meg a földhivatal részére (Inytv. 37. § (1) és (2) bekezdés). 

A természetbeni megosztásnál az eljáró bíróságnak általában a tulajdoni viszonyokhoz kell igazodnia. A megosztás akkor megfelelő, ha az hűen tükrözi a tulajdoni hányadok által meghatározott értékarányosságot, megfelel az elfogadott és szokásos rendeltetésszerű használat, a célszerű elkülönítés és okszerű gazdálkodás követelményének, valamint biztosítja az érdekek egyensúlyát. A Legfelsőbb Bíróság a BH1992. 695.eseti döntésében a házastársak közötti vagyonmegosztás kapcsán hangsúlyozta az arányosság és méltányosság követelményét, valamint a lehetőségekhez mérten a természetbeni kiadás elsődlegességét. Egy másik eseti döntésében pedig arról rendelkezett a Legfelsőbb Bíróság, hogy önmagában méltányossági alapon nem lehet eltérni a vagyon szaporulat egyenlő arányú megosztásától a házastársi közös vagyon megosztása során (BH1994. 34.). A BH1993 759. számú eseti döntésalapján a közös tulajdon természetbeni megosztása esetén a bíróságnak vizsgálnia kell az ingatlan adottságait és törekednie kell az érdekek összhangjának megteremtésére is; a megosztással kialakított ingatlanok térmértékének a tulajdoni arányokkal való azonossága önmagában nem jelenti az érdekbeli azonosságot is, különösen, ha szabálytalan alakú telkek jönnek létre. Idevágó eseti döntés még a BH1993. 230. is, amely rögzíti, hogy: „A közös tulajdon megszüntetésének eredményeként egyik tulajdonostárs sem juthat a másik rovására indokolatlan és méltánytalan vagyoni előnyhöz [Ptk. 148. §].”.

A bíróságnak vizsgálnia kell, hogy a kialakítandó önálló ingatlanok alkalmasak-e a rendeltetésszerű használatra, illetve a megosztás folytán jelentkezik-e a teljes ingatlan értékéhez viszonyítva értékcsökkenés. A természetbeni megosztás esetén gyakran előfordul olyan eset, hogy gazdasági, célszerűségi okokból az egyik tulajdonostársnak a tulajdoni hányadát meghaladó értéket kell juttatni. Ebben az esetben a különbözet pénzbeli kiegyenlítéséről gondoskodni kell. A pénzbeli térítésre kötelezendő félnek a teljesítőképességét igazolnia kell. Ha a fél az értékkülönbözet megfizetésére nem képes vagy azt csak részletekben tudná teljesíteni, e tény - a felek körülményeinek mérlegelése alapján - minősülhet olyan kivételes indoknak, amelyre figyelemmel a természetbeni megosztás helyett más módot kell választani.

A természetbeni megosztás érinti az ingatlant terhelő jogokat is (109/1999. (XII. 29.) FVM rendelet 93. § (3) bekezdés). A hivatkozott szakasz értelmében: „Közös tulajdon megszüntetésével kapcsolatos megosztás esetében, ha az egyes tulajdonostársak tulajdoni illetőségei különböző módon vannak megterhelve, ezeket a bejegyzéseket - a jogosult hozzájárulásával - annak a tulajdonostársnak a kizárólagos tulajdonába került ingatlanára kell átvinni, akinek az a tulajdoni illetőségét korábban terhelte. A hozzájárulást vélelmezni kell, ha a jogosult a körzeti földhivatal által kitűzött határidőn belül nem nyilatkozik. Hozzájárulás hiányában az említett bejegyzéseket a megosztás folytán keletkezett valamennyi ingatlanra át kell vinni olyan arányban, ahogyan azok a megosztás előtti ingatlanra kiterjedtek.” E kérdés gyakran merül fel olyan esetekben, amikor az adott ingatlanra, illetve tulajdoni illetőségre a banknak – vagy más személynek – bejegyzett joga – tipikusan jelzálogjoga – van. 

Ha a megosztandó ingatlant szolgalmi jog terheli, az uralkodó telek tulajdonosának érdekeit is figyelembe véve, a szolgalmi jog jellege szerint szükség esetén a bíróság arról is dönthet, hogy e jog melyik ingatlanra (vagy mindegyikre) és milyen terjedelemben kerüljön átjegyzésre. A szolgalmi (haszonélvezeti, használati) jog léte az érintett ingatlan forgalmi értékét csökkenti, ezért ezt az értékkülönbözet számításánál nem lehet figyelmen kívül hagyni.

Lakóingatlanok természetbeni megosztása esetén merül fel a követelmény, hogy a felépítmény műszakilag osztható legyen. Ha ehhez a lakóingatlan átalakítása szükséges, a munkálatok elvégzésére egyik vagy másik felet lehet kötelezni. Lakóingatlan esetében a megosztás során mindegyik lakórésznek (legalább 2 lakórésszel kell bírnia a lakóingatlannak) a lakásszükséglet kielégítésére alkalmasnak kell lennie. Lakóingatlanok természetbeni megosztásánál fontos tényező a használat kérdésének rendezése is, amelyre konkrét törvényi rendelkezés hiányában a PK 8. sz. állásfoglalás ad iránymutatást. Ennek értelmében ha például a tulajdonostársak által lakott családi házban a helyiségek és a telek birtoklási, használati módjáról van szó, pusztán erre az arányra és ebből kiindulva a helyiségek számára, térfogatára és a telek térmértékére alapított elrendezés helytelen eredményre vezethet. A személyes körülmények, a bennlakók száma, az ésszerű lakáskialakítás, az egyes helyiségek közös használatának a lehető mellőzése, a kertnek, vagy gazdasági célra egyébként használható teleknek minél gazdaságosabb és viszálymentesebb tényleges elhatárolása mind olyan szempontok, amelyek a tulajdoni hányad szerinti megosztástól való eltérést indokolhatják. Amennyiben a felek – a majdani közös tulajdon megszüntetés esetére is tekintettel – végleges jelleggel már megállapodtak az ingatlan használatának kérdéseiben, úgy ettől a bíróság is csak kirívó súlyú érdeksérelem esetén térhet el (BH2007. 225.).

„Ha természetbeni megosztás eredményeként a felek azonos értékű ingatlanokhoz jutnak, vagy az értékkülönbözetet a fél megfizette, a bíróság megkeresi az ingatlanügyi hatóságot a közös tulajdon megszüntetése folytán bekövetkező változás bejegyzése végett. Amennyiben az értékkülönbözet megfizetésére a bíróság határidőt állapít meg, vagy részletfizetést engedélyez, ítéletében rendszerint egyidejű teljesítést rendel el. Ilyen esetben azzal keresi meg az ingatlanügyi hatóságot, hogy a változás csak a bejegyzési engedély csatolásától függően jegyezhető be” (1/2008. PK vélemény III. pont). A PK. vélemény hivatkozott rendelkezése alapján a jogot engedő fél a bejegyzési engedély kiadására csak akkor köteles, ha a teljesítés részére már hiánytalanul megtörtént, vagy egyidejűleg megtörténik. Ha a természetbeni megosztás eredményeként a felek azonos értékű ingatlanokhoz jutnak, ha az értékkülönbözetet az annak nyújtására köteles fél megfizette (bírósági letétbe helyezte), beszámítással vagy más módon fizetési kötelezettségét megszüntette, továbbá akkor, ha társa teljesítésétől függetlenül a tulajdonostárs ehhez hozzájárul, a bíróság a tulajdonjog-változás feltétlen bejegyzése iránt az ingatlanügyi hatóságot megkeresi. Ezekben az esetekben a bíróság megkeresése a bejegyzési engedélyt pótolja. A bíróság megkeresési kötelezettsége (Inytv. 26. § (8) bekezdés) - a jogszabály szigorú értelmezése mellett - csak azokban az esetekben áll fenn, ha az ítélet minden anyagi jogi kérdést rendezett és a jogváltozás bejegyzésének nincs egyéb akadálya sem. Ha a bejegyzési engedély kiadását az arra kötelezett fél ok nélkül megtagadja, jognyilatkozatát a bíróság a Ptk. 295. §-a alapján indított perben pótolja.